- Information
- AI Chat
1. Folyadékterek, vérplazma, nyirok
Élettan
Pécsi Tudományegyetem
Preview text
1. A szervezet folyadékterei és meghatározásuk. A vérplazma anorganikus és
organikus összetevői, a nyirok
Homeosztázis: Az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége, amellyel önmaguk viszonylagos biológiai állandóságát biztosítják.
A dinamikus állandóságra azért van szükség minden élő szervezet számára, mert a sejtek csak az ősi körülményekhez (az élet megjelenésének ideje) hasonló környezetben képesek létezni és működni, tehát kimondhatjuk, hogy a sejtek számára „életfeltétel” a belső környezet dinamikus stabilitása/állandósága, amely az ősi környezethez -ősóceán - hasonlóvá teszi magukat a sejteket. Az alapvető életfunkciók zavartalansága érdekében a szervezet az állandóan változó külvilági és belső hatásokkal szemben igyekszik belső környezetének állandóságát megtartani, mely az anyagcsere folyamatok révén valósul meg. A belső környezet fogalmának bevezetője Claude Bernard volt.
Homesztatikus tényezők: - Izomózis: A szervezet egészében a különböző elhatárolt terekre jellemző azonos ozmotikus állapot. - Izoionia: Az állandó ionösszetétel. - Izohidria: A H+ ion koncentráció által a test szöveteiben kialakított pH-érték állandósága. - Izovolémia: A szervezet egymástól elhatárolt különböző folyadéktereiben tapasztalható folyadékeloszlás, de egyben az összfolyadék-mennyiség azonosságának kifejezője. - Izotermia: Az állandó testhőmérsékletű állatok jellemzője, aminek fenntartása az anyagcsere intenzitásának egyik alapvető tényezője.
Rejekciós hányados: Ha kompartmenteket elválasztó membrán nemcsak vízre permeábilis, de részlegesen átjárható valamelyik oldott anyagra is, ezt a rejekciós hányados, a <σ érték jellemzi. A σ értéke 1 és 0 között változhat: az érték akkor 1, ha a membrán az oldott anyagot egyáltalán nem engedi át, és akkor 0, ha a membrán az oldott anyagot teljesen átengedi. Extracelluláris (60%) Intracelluláris (40%)
Intersticiális (80%) Intravazális (20%)
Transzcelluláris (1%)
Extracelluláris folyadék: A gerincesekben a Na+, Cl-, és HCO3- teszi ki az extracell. foly. ozmotikus vázát Intersticiális: - Sejt közötti folyadék, mennyisége szövetfüggő, gél állagú, nem homogén - Makromolekulák (szilárdító funkció, pld kollagén) - Szervetlen anyagok (csont és porc szövet) Összetétele: ~ vérplazma. Kevesebb – töltésű ion, mivel a plazmafehérjék nem lépnek ki az intravazális térből. De vannak benne!!! Intravazális: a vér tölti ki, ami egy speciális kötőszövet - sejtes összetevők+vérplazma, a kettő aránya a hematokrit, férfiaknál: 45-51% nőknél: 37-48% - A hematokritérték a vérben lévő szilárd alkotók térfogatarányát mutatja - szétválasztás: centrifugával Transzcelluláris: szubkompartment pl.: Csarnokvíz, cerebrospinális folyadék, belső fül endolymphája stb.
Vérplazma: Összetétel: 90% víz; diffúzibilis anyagok (cukrok, As-ak); nem diffúzibilis anyagok (plazmafehérjék) Feladat: Szállítja a vizet, szervetlen ionokat, puffereket, tápanyagokat, fehérjéket, hormonokat, jelzőmolekulákat. anyagcsere-végtermékeket, és hőt
- részt vesz a gázok szállításában a benne oldott gázokkal
- gyors mozgásban van: érpályába beadott anyag kb. 5 perc alatt egyenletesen eloszlik Organikus összetevők:
Legfontosabb tápanyagok: glükóz, laktát, piruvát, As-ak, szabad zsírsavak, lipoproteinek és ketontestek Bomlástermékek: bilirubin, kreatinin, urát, urea Egészséges egyénekben a legtöbb összetevő szűk határok között mozog!
Anorganikusak:
Plazmafehérjék funkciói: -Transzport -Folyadék megoszlás éren belül és kívül - Vér pH beállítása -Immunfolyamatok -Véralvadás Fontos szerepük van a vértérfogat szabályozásában! Jelenlétük és koncentrációjuk állandó, ezért egy konstans „szívóhatást” fejtenek ki, így tartják a vizet az érpályában. Folyadékterek meghatározása: higítási elvvel megoszlási tér=Beadott anyagmennyiség Megoszlás utáni koncentráció A beadott indikátornak nem szabad elhagynia a szervezetet a mérés alatt, vagy ismernünk kell a kiürített mennyiséget. Nem bomolhat le a szervezetben és nem idézhet elő változást a folyadékterekben. Nem lehet mérgező. Extracelluláris: inulin (sejtmembránon nem képes áthatolni de a kapillárisok membránján igen Intravazális: Evans-kék (szorosan kötődik a plazmafehérjékhez) Intersticiális: extracell-intravazális Teljes víztartalom: H izotóppal jelzett víz (a testtömeg kb 60%-a, felnőtt férfinél kb. 42 l) Intracelluláris: teljes víztartalom-extracelluláris
1. Folyadékterek, vérplazma, nyirok
Course: Élettan
University: Pécsi Tudományegyetem
- More from:ÉlettanPécsi Tudományegyetem34 Documents
