- Information
- AI Chat
Was this document helpful?
1. Folyadékterek, vérplazma, nyirok
Course: Élettan
34 Documents
Students shared 34 documents in this course
University: Pécsi Tudományegyetem
Was this document helpful?
1. A szervezet folyadékterei és meghatározásuk. A vérplazma anorganikus és
organikus összetevői, a nyirok
Homeosztázis: Az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó
képessége, amellyel önmaguk viszonylagos biológiai állandóságát biztosítják.
A dinamikus állandóságra azért van szükség minden élő szervezet számára, mert a sejtek csak az ősi
körülményekhez (az élet megjelenésének ideje) hasonló környezetben képesek létezni és működni,
tehát kimondhatjuk, hogy a sejtek számára „életfeltétel” a belső környezet dinamikus
stabilitása/állandósága, amely az ősi környezethez -ősóceán - hasonlóvá teszi magukat a sejteket.
Az alapvető életfunkciók zavartalansága érdekében a szervezet az állandóan változó külvilági és belső
hatásokkal szemben igyekszik belső környezetének állandóságát megtartani, mely az anyagcsere
folyamatok révén valósul meg.
A belső környezet fogalmának bevezetője Claude Bernard volt.
Homesztatikus tényezők:
- Izomózis: A szervezet egészében a különböző elhatárolt terekre jellemző azonos ozmotikus állapot.
- Izoionia: Az állandó ionösszetétel.
- Izohidria: A H+ ion koncentráció által a test szöveteiben kialakított pH-érték állandósága.
- Izovolémia: A szervezet egymástól elhatárolt különböző folyadéktereiben tapasztalható
folyadékeloszlás, de egyben az összfolyadék-mennyiség azonosságának kifejezője.
- Izotermia: Az állandó testhőmérsékletű állatok jellemzője, aminek fenntartása az anyagcsere
intenzitásának egyik alapvető tényezője.
Rejekciós hányados:
Ha kompartmenteket elválasztó membrán nemcsak vízre permeábilis, de részlegesen átjárható
valamelyik oldott anyagra is, ezt a rejekciós hányados, a <σ érték jellemzi.
A σ értéke 1 és 0 között változhat: az érték akkor 1, ha a membrán az oldott anyagot egyáltalán nem
engedi át, és akkor 0, ha a membrán az oldott anyagot teljesen átengedi.
Extracelluláris (60%) Intracelluláris (40%)
Intersticiális (80%) Intravazális (20%)
Transzcelluláris (1%)
Extracelluláris folyadék: A gerincesekben a Na+, Cl-, és HCO3- teszi ki az extracell. foly. ozmotikus vázát
Intersticiális: - Sejt közötti folyadék, mennyisége szövetfüggő, gél állagú, nem homogén
- Makromolekulák (szilárdító funkció, pld kollagén)
- Szervetlen anyagok (csont és porc szövet)
Összetétele: ~ vérplazma.
Kevesebb – töltésű ion, mivel a plazmafehérjék nem lépnek ki az intravazális térből.
De vannak benne!!!
Intravazális: a vér tölti ki, ami egy speciális kötőszövet
- sejtes összetevők+vérplazma, a kettő aránya a hematokrit, férfiaknál: 45-51%
nőknél: 37-48%
- A hematokritérték a vérben lévő szilárd alkotók térfogatarányát mutatja
- szétválasztás: centrifugával
Transzcelluláris: szubkompartment pl.: Csarnokvíz, cerebrospinális folyadék, belső fül endolymphája stb.