Skip to document

II. Félév MÁJT

II. Félév ÁTMA
Course

Állam és jogelmélet (KAT1B14)

14 Documents
Students shared 14 documents in this course
Academic year: 2020/2021
Uploaded by:
0followers
2Uploads
0upvotes

Comments

Please sign in or register to post comments.

Preview text

Magyar állam- és jogtörténet II.

MÁJT II.

2. Tétel A jogállam fogalom fejlődése - A dualizmus rendszere

A dualista rendszer:

● Alapja: o Pragmatica Sanctio (1723): ▪ Kétoldalú szerződés: osztrák – magyar ▪ Magyarország önállósága a Birodalmon belül ▪ Deák emelte sarkalatos tv-ek közé o 1848. évi III. törvénycikk: ▪ Parlamentnek felelős kormányzat -> de! nem szuverén parlamenti függetlenség ▪ Alkotmányos monarchia -> de! uralkodói túlsúly ▪ Rögzítette az uralkodó jogait. ● Hatalom megosztása: o Végrehajtó hatalom: ▪ Parlamentnek felelős kormányzat ▪ Miniszterelnököt az uralkodó jelöli ki ▪ Uralkodó -> miniszteri ellenjegyzés o Törvényhozó hatalom: ▪ kétkamarás országgyűlés (felső- és alsóház) -> népképviselet o Igazságszolgáltatás: ▪ Bírói függetlenség, bírói hatalom (1869. évi IV. tc.) ● Közös ügyek (1867. évi XII. tc.) o Pénzügy o Külügy o Hadügy o Pragmatica Sanctio alapján ● Uralkodó: o Csak a Szent Koronával megkoronázott uralkodó gyakorolhatja királyi jogköreit (pl. törvények szentesítése) o Az uralkodó a közvetítő személy a két szuverén állam között (Ausztria – Magyarország) ● A végrehajtó szervek ellenőrzését a két állam törvényhozásai 60-60 fős delegációja végezte -> közös ügyek ● Dualizmus: o Sajátos jogi konstrukció o A két állam független akaratán és nem korlátozásán nyugszik o Reálunió -> közös uralkodó, közös ügyek

A jogállam fogalom fejlődése:

Eredete: o Németország - Poroszország -> a porosz rendőrállammal szemben (Kant) Jogállamiság kezdetleges koncepciója: o Polgárság beleszólása az államügyekbe o Magántulajdon sérthetetlensége o Törvényes reformokkal való kormányzás o Jogi szuverenitás -> abszolutizmus korlátozása o Minden embernek joga van a szabadsághoz -> minden ember egyenlő -> pozitív jog biztosítja o Népszuverenitás o Az állam közügy -> célja az emberek jólétének biztosítása Jogállamiság: o A törvényhozás a szabadon választott parlament kezébe kerül o A politikai liberalizmus kívánalmainak összessége o Az uralkodó alárendelése pozitív jognak o A döntés az uralkodót is köti, nem áll a törvények felett o Az állami tevékenység joghoz kötése

} uralkodói előjogok, országgyűlésekkel együtt gyakorolta

Magyar állam- és jogtörténet II.

o A törvényes rend sérthetetlen, de a tartalma nem A magyar jogállamiság fejlődése: o Rendi monarchikus dualizmus: 1687/88. évi országgyűlés -> a magyar rendek lemondtak a királyválasztás jogáról (Habsburg ház elsőszülöttség szerinti öröklés elfogadása), lemondás az ellenállási záradékról (Aranybulla) -> a koronázás, koronázási hitlevél és koronázási eskü a legfontosabb alkotmánybiztosíték -> a király és a rendek együtt alkotják az államszervezetet Pragmatica Sanctio: Önálló államiság biztosítása 1791. évi törvények: X. tc.: o Magyarország önálló léttel bíró független állam, amelynek saját alkotmánya van. XI. tc.: o Ország határainak sérthetetlensége XII. tc.: o Törvényhozó és végrehajtó hatalom gyakorlása -> hatalmi ágak szétválasztása o A törvényhozó hatalom: megkoronázott király + országgyűlés o Rendekkel történő kormányzás megtiltása (csak törvények végrehajtására) o Bírói függetlenség garantálása XIX. tc.: o appropriációs jog szabályozása A Szent Korona elválik a király személyétől 1848. évi III. tc.: Népképviseleti alapon szervezett parlament parlamentnek felelős kormányzat 1867. évi XII. tc.: A király csak koronázás után szentesítette Hatalmi ágak szétválasztása alapjogok biztosítása parlamenti képviselet szabályozása független jogszolgáltatás -> közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztása fékek és egyensúlyok (60-60 fős ellenőrző delegáció) politikai nemzeti jog biztosítása cenzusos választójog

3. tétel Az államszervezet 1918/19-ben - Az első népköztársaság (1918.) és a Tanácsköztársaság állama

● első vh. után OMM szétesése ● Tisza István: a háborút elveszettük ● 1918. október 24 o Nemzeti Tanács ▪ Függetlenségi és ’48-as Párt ▪ Polgári Radikális Párt ▪ Magyarországi Szociáldemokrata Párt ● IV. Károly o 1918. október 26 ▪ József főherceg teljhatalmú helytartó

Magyar állam- és jogtörténet II.

● 1918. évi I. néptörvény o választójogi törvény ▪ 21. életévét betöltött magyar férf ▪ 24. életévét betöltött, írni-olvasni tudó magyar nő ● általános, egyenlő és titkos választójog ● 1918. évi II. néptörvény o sajtószabadság ● 1918. évi III. néptörvény o egyesülési és gyülekezési szabadság ▪ anarchikus helyzet alakult ki a visszaélések által ● 1919. évi XI. néptörvény o köztársasági államforma védelme ● 1919. évi XVIII. néptörvény o kisgazdapárti Nagyatádi Szabó István o 1919. február 16 o 000 o „A földmívelő nép földhöz juttatásáról” ▪ a megvalósítás elmaradt ● a nép elégedetlen: o földosztás elmaradása, nyomorúságos gazdasági viszonyok, éhínség, munkanélküliség ● szélsőséges politikai irányzatok felé fordulás o tehetetlenség, ország területeinek elvesztése, válság, nyomor o szélsőséges tüntetések ● Károlyi Mihály: kormányátalakítás o 1919. január 11.: ideiglenes köztársasági elnök ▪ széles körű hatalom->mint a prezidentális köztársasági államok elnökeié ▪ törvényalkotás a hozzájárulásával ▪ kormány üléseit vezette, külpolitikát irányította, miniszterelnököket kinevezte o Berinkey Dénes: miniszterelnöki teendők ● Linder Béla hadügyminiszter o hadsereg leszerelése ▪ „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” ▪ demarkációs vonalakat senki sem védte ● jogtalan támadás: belgrádi egyezményt megszegő szerb, román és cseh csapatok ▪ lokális, regionális katonai ellenállás ● felvidéki ellentámadás (1918. november) ● román előrenyomulás fékezése o Kratochvil Károly vezetése ● balassagyarmati katonai akció ▪ nem szakszerűen leszerelt katonák ● rablás, fosztogatás ● 590 haláleset az őszirózsás forradalom időszaka alatt

● Az első szovjet típusú diktatúra: a Tanácsköztársaság (1919. március 21. – 1919. augusztus 1.) o Károlyi Mihály és a kormányzat bukása ▪ nem tudták megtartani az etnikai határokat sem ▪ 1919. március 20.: Vix-jegyzék ● magyar csapatok: Debrecen-Orosháza-Hódmezővásárhely vonaltól 5 km-re nyugatra ▪ 1919. március 20. Landler Jenő alku a kommunista vezetőkkel ● Tanácsköztársaság, proletárdiktatúra ● március 21.: államcsíny o Magyarországi Szocialista Párt ● Garbai Sándor (szociáldemokrata) és Kun Béla (kommunista): o Tanácsköztársaság kikiáltása

Magyar állam- és jogtörténet II.

o Tényleges hatalom: Forradalmi Kormányzótanács ▪ új miniszterek: népbiztosok ▪ Hatalom Kun Béla kezében (külügyi és hadügyi népbiztos) o ekkor még nem épült ki pártállami rendszer ● A Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmánya o április 2. o szovjet alkotmány szószerinti fordítása ▪ ácsok és intézőbizottságok viszonya, létrejötte ▪ választójog ▪ választási eljárás ▪ önrendelkezés joga

● A Tanácsköztársaság végleges alkotmánya o 1919. június 23.: Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság Alkotmánya o szakított a demokráciával, jogállamisággal, magyar történeti alkotmány tradícióival o államhatalom egysége o 7 része: ▪ alapelvek ▪ dolgozók jogai ▪ tanácshatalom központi szerve ▪ helyi tanácsok szerve ▪ választójog ▪ költségvetési jog ▪ nemzetek jogai o központi szerv: Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlése ▪ hatáskörei: ● a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányának megállapítása és megváltoztatása; ● az ország határainak megállapítása és megváltoztatása; ● hadüzenet és békekötés; ● a nemzetközi szerződések kötése; ● az államkölcsönök fölvétele; ● a külső és belső politika legfőbb irányítása; ● az ország területi beosztása; ● a helyi tanácsok hatáskörének megállapítása; ● a gazdasági élet egészének, valamint egyes ágainak általános irányítása ● 10. a pénzrendszer, a mérték- és súlyrendszer megállapítása és megváltoztatása; ● a Tanácsköztársaság költségvetésének megállapítása; ● a közterhek megállapítása; ● a véderő szervezetének megállapítása; ● a honosság jogának szabályozása; ● a közjogi, magánjogi és büntetőjogi törvényhozás; ● a közművelődési politika legfőbb irányítása; ● a bíráskodás szervezetének megállapítása; ● az általános vagy részleges amnesztia ▪ ülésszakok közötti hatásköre: Szövetséges Központi Intéző Bizottság o helyi tanácsok: ideiglenes alkotmány erre vonatkozó része ▪ önkormányzatok megszüntetése ▪ tanácsok alárendelése a központi apparátusnak o választójog: ▪ nemre való tekintet nélkül ▪ 18. életévet betöltött ▪ társadalomra hasznos munkából élnek o nem választók és nem választhatók:

 Nyílt szavazás  Választások 3 évente

 415 képviselő alkotta Képviselőház

II. 1874/XXXIII.

 Az 1848-as törvény szabályozás alapjainak fenntartása  A választásra jogosultak száma ~6%-ra csökkent  Változtatások:  Vagyoni cenzus helyett adócenzus  Megvonták a választójogot a katonáktól és egyéb egyenruhásoktól és adóhátralékkal rendelkezőktől

 Nyílt szavazás

III. 1913/XIV.

 Az adócenzus csökkentése  Változtatások: életkori és vagyoni cenzus alapján differenciálás a) 6 elemi és a 30. életév betöltése b) Legalább középiskolai végzettség és 24. életév betöltése  Alapvetően nyílt szavazás, de a törvényhatósági városokban titkos

 Ez alapján választást nem tartottak az első világháború kitörése miatt

IV. 1918/XVII.

 Választójogosultság:  24. életévét betöltött  Magyar állampolgársággal rendelkező  Írni és olvasni tudó  Egy évig egyhelyben lakó férfi  Adócenzus/földtulajdon/foglalkozás/Háborús kitüntetés/altiszti fokozat  A törvényhatósági városokban kötelező a választáson való részvétel

 Ez alapján választást nem tartottak az őszirózsás forradalom miatt V. Plurális választójog:  Ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter tervezetét az országgyűlés nem fogadta el  1/12 értékű szavazat – analfabéta  1 értékű szavazat - elemi végzettségű, 3 középiskolát/egyetemet végeztt polgárok

 Minél kisebb iskolai végzettség, annál nagyobb életkor és adó volt a követelmény

VI. Friedrich István miniszterelnöki rendelet 1919.  24. életévét betöltött és férfi  7 évnél hosszabb ideje magyar állampolgár  Nőknél írás és olvasás képessége

 Legalább félévi helyben lakás

VII. Bethlen István miniszterelnöki rendelete (Lex Bethlen – 1922.)  24. életévét betöltött féri, 30. évét betöltött nő

 Legalább 10 éve magyar állampolgár  Műveltségi cenzus: 4 elemi elvégzése férfiaknál, 6 elemi elvégzése nőknél

 Két éves helyben lakás

VIII. 1925/XXVI.

 A választási jogosultság feltételeit nem változtatták, a törvény a választások elbonyolítását szabályozta  Vegyes-arányos választási rendszerListás, lajstromos rendszerPártok listát állítanak  Első helyen a miniszerelnökjelölt, alatta pedig párt és politikai megfontolásból állítja fel a többi jelöltjét  Egyéni képviselők indulásához ajánlási rendszer bevezetése  A fővárosban és a törvényhatósági városokban titkos és kötelező választások IX. 1938/XIX.  Egyenlő, titkos, általános és közvetlen választás

 Passzív választási jogosultság kikötései:  30. életév betöltése  Államigazgatási/közigazgatási gyakorlat(pl.: országgyűlési képviselő, képviselőtestületi tag)  Büntetetlen előélet ( kizáró ok : a kommunista diktatúrában állami feladat ellátása korábban)  Egyéni választókerületi szavazás:  ahány képviselői mandátumot szeretnénk a parlamentbe, annyi kerületet kell létrehozni  A győztes mindent visz elv: relatív többséggel be lehet jutni az országgyűlésbe → A demokrácia sérülésével járó szisztéma  Az ajánlási rendszer kiegészül pénzkaucióval

6. tétel

Az országgyűlés és a házszabályok (1848-1944)

A modern, polgári alkotmány és a népképviseleti országgyűlés

A demokratikus állam legfontosabb intézménye a parlament , az országgyűlés. Amely a nép által választott képviselőkből áll , a hatalmi ágak centrumában áll, hiszen a kormány, a végrehajtó hatalom szerve az országgyűlésnek felel, és a törvényekkel a bíró megválasztására, kinevezésére az országgyűlés közvetve (jogszabályi feltételek megalkotásával) vagy közvetlenül befolyással bír (egyes bírák megválasztásával, kinevezésének jóváhagyásával, illetve a végrehajtó hatalom ellenőrzésével, amely hasonló jogkörrel bírhat), sőt a független bíróságra és az államfői hatalomra is.

Egyes országgyűlések két kamarából is állhatnak. Az egyik kamara a politikai pártok képviselőiből áll. A második kamarának több féle típusa is kialakult a történelem során. 1.

Lajstromos kerületekben Egyéni kerületek Férfiak Nők Férfiak Nők Életkori cenzus 26 év 30 év 30 év Műveltségi cenzus (és a hozzá tartozó egyéb kikötések)

6 elemi Családfenntartó, háborús kitüntetett, önálló megélhetéssel rendelkezik

3 vagy több gyerek

Felsőfokú végzettség esetén nincs életkori megkötés Egyéb kikötés Állandó foglalkozás, családfenntartós státuszigazolás

1. Az 1848-1849-ben működő kétkamarás országgyűlés, illetve az azt helyettesítő Országos Honvédelmi Bizottmány ideje. 2. Az 1867 és 1918 között az 1867-es kiegyezéstől az 1918-as „őszirózsás” puccs-forradalomig tartó időszak. A kihhorszakban az 1885. évi VII. tc. megváltoztatja a főrendiház összetételét. Ebben az időszakban a választójogot törvényekkel többször változtatják. 3. Az 1920 és 1944 közötti időszakot is két részre lehet osztani. 1920 és 1926 között egykamarás nemzetgyűlés volt a népszuverenitás akaratának a megtestesítője. Az 1926. évi XXII. tc. visszaállította a kétkamarás országgyűlést, megváltoztatva a főrendiház nevét felsőházra , és a felsőház összetételét alapvetően átalakítva azt érdekképviseleti alapokra fekteti. A korszakban is többször változott a választójog és a választási rendszer is.

A törvényes alkotmányos rendet megszakító korszakok

1. Az 1849 és 1867 közötti osztrák katonai megszállás évei. 1861 és 1865 között a magyar államiság visszaállításával egy időben az ún. provizórikus (átmeneti) időszakban választások útján összehívják a csupán tartományi gyűlés hatáskörével rendelkező országgyűlést 1861-ben. 2. 1918-ban az első világháború végén, októberben és novemberben az országgyűlés berekeszti, illesztve feloszlatja magát, és a hatalmat a nemzeti tanácsokból alakult Nagy Nemzeti Tanács veszi át, amely kikiáltja, a népköztársaságot 1918. november 16-án. 1919. március 21-én pedig kikiáltják a Tanácsköztársaságot, és annak intézményei veszik át a hatalmat. 3. A náci megszállás alatt az országgyűlés nem tud törvényesen működni, majd az októberi nyilas puccsal a törvényesség látszata is megszűnik. Az 1944 őszétől 1945 áprilisáig tartó időszakban a náci-német megszállást a szovjet-orosz veszi át. pö1944. december 21-től 1945. április elejéig két törvénytelen országgyűlés is működik egyszerre az országban.

A szovjet megszállás korszakát három korszakra oszthatjuk:

4. Az 1944-től 1949. augusztus 20-ig tartó korszak a kommunista diktatúrába történő, korlátozott demokrácia átmeneti időszaka. 1944. december 21-től 1945 novemberéig az egykamarás Ideiglenes Nemzetgyűlés működik. 1945-ben nemzetgyűlési választásokat tartanak, és létrejön az egykamarás nemzetgyűlés, amely 1946. február 1-jén elfogadja a köztársasági államformát. 5. 1947-ben is tartanak választásokat, majd 1948-ban a nemzetgyűlés átalakul egykamarás országgyűléssé, és 1949. augusztus 20-án új, chartális alkotmány elfogadásával az országgyűlés az államformát népköztársasággá alakítja át, fenntartva az egykamarás országgyűlés rendszerét. 6. Az 1949. augusztus 20-tól 1990. május 2-ig, a szabad választásokig tartó kommunista diktatúra államberendezkedése.

Az országgyűlés összetétele; hatáskörei és tárgyai; működése,

ülési rendje és tisztviselői

A választójog konkrét szabályozását nem elvont doktrínák, hanem tisztán politikai érdekek határozzák meg.

A választásokat Magyarországon kezdetben, angol minta alapján egyéni választókerületekben bonyolították le. Az ország területét annyi választókerületre osztották fel, ahány képviselőt akartak bejuttatni a parlamentbe.

Előnyei:

● a választópolgárok és a képviselők között közvetlen kapcsolatot alakít ki. ● A képviselő személyes rátermettsége, alkalmassága előtérbe kerül. ● Stabil kormánytöbbséget biztosít.

Hátrányai:

nagy számú töredékszavazatot eredményez.

A nagyobb pártoknak kedvez. Általában kétpártrendszert eredményez. A választási földrajzzal könnyen manipulálni lehet.

Az úgynevezett lajstromos rendszer az általános választójog és az úgynevezett tömegpártok létrejöttével párhuzamosan alakult ki. A pártok itt listákat állítanak, amelybe meghatározott sorrend szerint tüntetik fel a képviselőjelöltjeiket. A listavezető általában miniszterelnökjelölt is egyben.

Előnye:

arányos, nincs töredékszavazat, több pártnak is lesz létjogosultsága.

Hátránya:

nem jelöltekre, hanem csak pártokra lehet szavazni, a választóknak általában nincs befolyása a listára és az esetleges koalícióra, elvész a személyes kapcsolat a választópolgár és a képviselő között, bizonytalan kormánykoalíciókat eredményez

A fenti hátrányok kiküszöbölése érdekében találták ki az úgynevezett vegyes rendszert, amely egyesíti a szisztéma előnyeit (Magyarországon 1990-től).

Az 1848. évi V. tc. alapján megállapította a választójogi jogosultságot. A korábban választójogi jogosultsággal rendelkezők választójogosultságát meghagyta, és azt feltételekhez kötve kiterjesztette. A választójoggal így az ország lakosságának több mint 10%-a rendelkezett, a korábbi 1-2%-os rendi jogosultsághoz képest.

Szavazati joggal rendelkezett:

● Magyarországon született vagy honosított, ● a 20. életévet betöltötte, ● nincs atyai, gyámi, vagy gazdai hatalom alatt, ● hűtlenség, csempészés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt büntetés alatt nem áll, ● valamely bevett valláshoz tartozik, ● a következő vagyoni cenzusnak megfelelt: 1. vagy szab. kir. városban vagy rendezett tanácsú községben (mezőváros) 300 Ft. értékű háza vagy földje, illetve más községben ¼ úrbéri telke vagy ezzel egyenértékű birtoka volt, ● 2. vagy mint önálló kézműves, kereskedő vagy gyáros legalább egy állandó segéddel dolgozott, ● 3. saját földből vagy tőkéből eredő, legalább 100 Ft évenkénti állandó jövedelemmel rendelkezett, ● 4. az értelmiségi foglalkozást végzők mentesültek a vagyoni cenzus alól (tudósok, akadémiai művészek, tanárok, mérnökök, ügyvédek, orvosok, stb.).

Passzív választójoggal rendelkezett az aktív választójogi feltételeknek megfelelő, de 24 évet betöltő és magyarul tudó férfi volt.

A törvény a választások háromévenkénti megtartását írta elő. Az országgyűlés hatásköre minden országos jelentőségű ügyre kiterjedt, a dinasztiával való viszony szabályozására is a törvényalkotással, valamint a végrehajtó hatalom, azaz a kormány ellenőrzésére.

Az országgyűlés szervezete. A képviselőház 415 képviselőből állt. A 1848. évi IV. tc. alapján mindkét tábla saját maga állapítja meg saját rendszabályait (a házszabályt ). A képviselőház maga választja tisztségviselőit, a király által korábban kinevezett személynök helyett elnökét (az országgyűlés egész tartamára), a két alelnököt és hat jegyzőt (évenként). Az ülésekről jegyzőkönyv készült. A képviselőket a ház megalakulásakor sorshúzással kilenc osztályba sorolták, ahol az előkészítő tárgyalások folytak. A

Az országgyűlés ülései és működése. A törvényjavaslatokat és indítványokat ebben a korszakban is az országgyűlés osztályai, bizottmányai készítik elő, és végül a központi bizottmány állásfoglalása után kerültek a képviselőház elé. A két ház egyenlő volt, de az 1885-ös szabályozás előírta, hogy a törvényjavaslatokat, más határozat-tervezeteket először a képviselőházban kell megtárgyalni. Működésére jellemző, hogy alapvető elve volt a szabad és kötetlen szólás joga, azonban az országgyűlési ellenzék, kisebbség obstrukcióval akadályozta a kormánypárti többségi határozat-hozatalokat. A jogszerű, azaz technikai obstrukció során az ellenzéki képviselők közbeszólásokkal, a tárgy agyonbeszélésével, végeérhetetlen hozzászólásokkal húzták az időt a kérdés megtárgyalásában. Az erőszakos obstrukció eszköze, amikor verekedéssel, kiabálással, tárgyak dobálásával igyekeztek késleltetni az általuk ellenzett kérdésben a döntéshozatalt. Az ellenzék obstrukcióval képes volt megakadályozni a költségvetési törvény elfogadását, amelynek következtében törvényen kívüli állapot lépett fel (ex-lex), azaz a kormánynak nem volt felhatalmazása a következő évben a költségvetési források felhasználására. A jogszerű obstrukció letörésének eszköze a klotűr , a házelnök hatáskörében a házszabálynak megfelelően a beszédidő megvonása, a tárgyalás lezárása egyszerű (a jelenlévő) többség szavazásával. Az interpellációs jog a kormány ellenőrzésének egyik eszköze, a korszak országgyűlési gyakorlatának része volt. A képviselő a kormányhoz vagy miniszteréhez interpellációt nyújthatott be. Ha a kérdésre adott választ nem fogadta el, akkor a ház szavazott arról, illetve a kérdés tárgyalását napirendre tűzhette, és végső soron a minisztertől a bizalmat is megvonhatta, ami a pozíció feladásával járt. Az indemnitás azt jelentette, hogy ezt a felhatalmazást az országgyűlés az év egy részében engedélyezte (általában három hónapra szólt a felhatalmazás). Ha sem költségvetési, sem felhatalmazási törvényt, sem indemnitást nem fogadott el az országgyűlés, akkor állt be az ex-lex állapot.

Az országgyűlés hatásköre:

a) a törvényhozás: a korszakban az országgyűlés európai színvonalú törvényalkotással a modern magyar királyságot alkotta meg, a költségvetési és a zárszámadási törvény elfogadásával a kormányzati pénz és hitelpolitika alakítására volt befolyással;

b) törvénykezés: az országgyűlés saját működésére és szervezetét érintő ügyekre terjedt ki;

c) az ellenőrzés: az országgyűlés a végrehajtó hatalom működését ellenőrizhette, ennek volt eszköze: az interpelláció, a kérdés, az osztályok és bizottmányok.

Az országgyűlési képviselők jogállása. Az országgyűlési képviselők szabad mandátummal rendelkeztek. Ez azt jelenti, hogy megbízatása kötetlen: utasítani, beszámoltatni, visszahívni nem lehetett, tevékenységét a választók választáskor minősíthették.

A mentelmi jog azaz az országgyűlés tagja által hivatása gyakorlása alatt elkövetett bűncselekményekért a törvény rendes útján nem üldözhető, a felelősségre vonás csak a törvényhozó testület hozzájárulásával lehetséges.

Az összeférhetetlenség a képviselő függetlenségének, a képviselő politikai befolyásolásával szembeni védelem, amely segíti azoknak a helyzeteknek a kialakulását elkerülni, amely által a képviselő kiszolgáltatottá válhat, veszélyeztetheti önálló politikai döntését. A képviselő az összeférhetetlenséget vagy mandátumának visszaadásával, vagy meghatározott határidőn belüli megszüntetésével oldhatta fel. A felsőházi tag végérvényesen csak büntetőjogi összeférhetetlenség esetén veszítette el tagságát.

Az országgyűlés összetétele, hatásköre, tárgyai, működése és tisztviselői 1920 és 1944 között

A korszakban az országgyűlés a népképviseleti alapon működött. Az 1920-as választás széles, a nőkre is kiterjesztett választójogi jogosultság alapján történt. 1922-ben ezt szűkítették, majd 1925-től ismét fokozatosan kiterjesztették, és 1938-ban a majdnem titkos, általános, közvetlen és egyenlő választójogot vezették be. 1925-ben átalakították a választási rendszert. A kerületi többségi választási rendszer helyett bevezették az arányos választási rendszert. Ez azt jelentette, hogy az egyéni választási kerületek mellett pártlistákra, lajstromokra is lehetett szavazni, és az újra létrehozott képviselőházban a képviselő helyeket az egyéni kerületben nyert és a választási listán bejutók között osztották el. Az 1938. évi XIX. tc. alapján a képviselők

száma 260, ebből 135-öt egyéni választókerületben, 125-öt lajstromokban választanak. Az újjászervezett felsőház funkciója, hogy a területi érdeket megjelenítő területi önkormányzatok, valamint a gazdasági és a közös munkavállalói és munkaadói érdeket képviselő érdekképviseleti önkormányzatok meghatározóan részt vegyenek a törvényalkotásban (és a közigazgatásban is).

A magyar felsőházat a jogfolytonosság keretein belül, a tradicionális elemek részleges megtartása mellett az új eszme alapján szervezték újjá.

Az 1926. évi XXII. tc. alapján a Felsőház nevet kapó második kamara tagjai

● örökös jogon ● méltóság ● hivatal ● választás ● kinevezés alapján kaphatták meg megbízásukat.

A korszak végére a felsőház tagjainak száma 368.

Ebben az időszakban, több ízben a választójog.

Pl.: ● Az 5985/1919. sz. Miniszterelnöki rendelet (alapján a választások titkosak) ● Az 2200/1922. sz. Miniszterelnöki rendelet (a választások csak a törvényhatósági jogú vármegyékben és városokban voltak titkosak.)

Az 1925. évi XXVI. tc. bevezette az egyéni kerületi és pártlistás, országos lajstrommal kombinált, vegyes, arányos választási rendszert. A nagyvárosokban, a fővárosban és környékén csak lajstromosan, a többi választási kerületben lajstromosan és egyéni jelöltre is lehetett szavazni. Bevezették az egyéni képviselői indulásához szükséges ajánlási rendszert, az egyéni kerületekben a választó polgároktól begyűjtött írásban tett ajánlásokat. Ezekben a kerületekben így két szavazatot tudott leadni az állampolgár. A fővárosban és a törvényhatósági jogú városokban titkos és kötelező volt a választás. A képviselők száma 245 volt, ebből 199 egyéni és 46 lajstromos mandátumú volt.

Az 1938. évi XIX. tc. bevezette az egyenlő, titkos, általános és közvetlen választójogot. Az egyes választói kerületekben fenntartották az egyéni és a listás választás kettőségét. A választási jogosultság feltételei a lajstromos kerületekben : a) a 26 évet betöltött férfi és 30 évet betöltött nő, b) tíz év magyar állampolgárság, c) hat év helyben lakás, d) legalább hat elemi elvégzése. Ha ez utóbbival nem rendelkezik a férfi , akkor, ha családfenntartó, háborús kitüntetése van, önálló megélhetést biztosító foglalkozása van, négy éve egy munkaadónál cseléd; a nőknél: ha három, vagy több gyermekes családanya, illetve a felsőfokú iskola elvégzése esetén a férfiaknál és nőknél életkorra tekintet nélkül, középiskola elvégzése esetén a nőknél 24 éves korhatárt szabott meg.

Az egyéni kerületben: a) egységesen 30 év volt a korhatár, b) állandó foglalkozás, illetve családfenntartó státusz igazolása. A passzív választási jogosultság feltétele: a) 30 éves kor, b) élethivatásszerű állandó foglalkozás, vagy a választást megelőző tíz évben országgyűlési képviselő, törvényhatósági bizottsági, vagy községi képviselő-testületi tag legyen. Az ajánlási rendszer némi változtatással megmaradt, és a képviselőjelöltnek pénzösszeg kauciót is le kellett tennie. Az országgyűlés szervezete, működése és hatásköre. Az ideiglenes egykamarás nemzetgyűlést az 1926 decemberében tartott választások felváltották a kétkamarás országgyűlésre. A két ház egyenjogúságát fenntartották, de 1927 és 1937 között a felsőház törvényjavaslattal nem élhetett,

⮚ Az ogy. ellenőrzési szerepköre:

  • Ogy. kormány feletti ellenőrző funkciója kétirányú:
  1. Felügyeletet gyakorolt a legfőbb végrehajtó szerv egész tevékenysége felett
  2. A kormánynak biztosított anyagi eszközök felhasználásának módját kontrollálta.
  • Ogy. ellenőrzési funkcióinak gyakorlása: Vizsgálóbizottság kiküldésével, helyszíni vizsgálatokkal, egyes igazgatási ágazatoktól bekért jelentésekkel. Szóbeli ellenőrzésre: interpelláció.

  • Miniszterek: A képviselőház kérdéseire azonnal válaszoltak, a politikai irányelveket juttatták érvényre.

  • Legislatíva: A kormány gazdasági ellenőrzésében járt el.

  • Állami költségvetés meghatározása:

  1. A tv. hozás hatáskörébe tartozott.
  2. A költségvetés megszavazásával: a parlament a kormány által előterjesztett kiadások szükségességének és mértékének elismerését honorálta.
  3. Zárszámadási joggal: A költségvetési előirányzatoknak a gazdálkodás eredményeivel történő értékelését végezte el.
  4. Két jogintézmény: a) Appropriáció: A költségvetési tv. meghatározását az azt benyújtó kormányra bízta. b) Indemnitás: Lehetővé tette a kormánynak, hogy az előző évi költségvetési tv. alapján gazdálkodjon, amíg az új évi nem készül el.
  5. A kormány pénzügyi tevékenységének ellenőrzését az állami-főkönyvelési osztály látta el, később az Állami Számvevőszék:
    • vezetőjét az államfő nevezte ki;
    • feladata: az ellenőrzés, a nyilvántartások megszervezése, állami főkönyv vezetése, vizsgálták a számadások megalapozottságát.
    • Jelentései a kormány elnökén keresztül jutottak a parlamenthez.

⮚ Executíva:

  • A parlamentnek felelős minisztériumok szervezetét a kiegyezési tv.-ek határozták meg.

  • Az igazgatási ágak élén a miniszterek állottak: az uralkodó, majd később a min. elnök nevezte ki őket. Együttesen alkották a Minisztertanácsot.

  • A minisztériumok száma folyamatosan változott.

  • Miniszterelnökség:

  • Feladata: A politikai és a gazdasági vezetés, a minisztériumok koordinatív irányítása, a közvetlen és alárendelt szervek felügyelete.

  • Hatáskörébe vont ügyek:

  1. A kormány elnökére háruló állandó (a min. elnökség belső szervezeti, személyi és gazdasági feladatai) és járulékos feladatok (az egyes minisztériumok fontosabb ügyeinek döntései).
  2. A több tárcát érintő, kiemelt ügyek: több állandósult is.
  3. A hozzárendelt közel 50 hivatal speciális ügyei.
  • Kezdetben a központi fordító osztály, majd a sajtóosztály működött, de mellette az elnöki és a nemzetiségi osztály is.

  • Min. elnök feladatai: az államfő elhatározásai, ogy. összehívása-feloszlatása, tv. javaslatok előkészítése, interpellációkra válaszolás, külügyi intézkedések.

  • Kormányzati munka: min. tanácsi előterjesztések gondozása, jegyzőkönyvek elkészítése, tárcaközi értekezletek rendszerezése, miniszterek személyi ügyei, országos jellegű ünnepélyek, kongresszusok rendezése, stb.

  • Minisztertanács:

  • Tevékenysége kétirányú volt:

  1. Megvitatta a kormány politikai irányvonalát, amelyek hatást gyakoroltak az állam működésére vagy több szakminisztert érintettek, határozott az összeütközések esetén.
  2. Döntött a hatáskörébe utalt egyedi ügyekben.
  • Elé kerültek az ogy.-hez benyújtott előterjesztések.

  • Az államfő távollétében a min. elnök elnökölt.

  • A tárcák vezetői, főhatóságok vezetői, tisztségviselői vehettek részt az üléseken. Jegyzőkönyv készült a min. elnökségi államtitkár aláírásával.

  • Személyi állomány:

  • 1898-ban a tisztviselők száma: 38 – ebből 16 fogalmazói, 8 fordítói (később belügymin. vette át), 2 számvevőségi, 12 segédhivatali beosztású. Őket fizetési osztályokba sorolták be, és a szolgálati évek szerinti megoszlás arányos képviseletet tükröz.

  • Meghatározóvá vált a min. elnökségi államtitkárság. A főnöki szerepkör megerősödött, a tisztséget betöltő személy függetlenebb volt a kormányoktól, a min. tanács jegyzői feladatait látta el. 1917-ben megjelent a politikai államtitkár, és két helyettese.

⮚ Az államtitkári hatáskör az 1910. évi „ügyrendig”:

  • 1895-1910 között összesen két államtitkár hat kormányt működtetett.

  • Az államtitkári feladatok a min. elnökség külső-belső tevékenységi köréből deriválhatók.

  • Főbb feladataik:

  1. Fizetési osztályba való sorolás felterjesztésének jóváhagyása (VI. fokozatig),
  2. Az oktatásban a vezetők, tanárok kinevezése, megerősítése, doktori avatások engedélyezése,
  3. Törvényesítés, a házassági akadályok alóli mentesítés végrehajtása.
  4. Az egyházi alapok költségvetéseinek és zárszámadásainak jóváhagyása, a vallásfelekezetek zsinati szabályainak megerősítése,
  5. Alapítványok, intézkedések, sorsjátékok szervezése, vállalatok anyagi támogatása.
  • A testületi ülésekről kivonatokat készített a min. elnök felé.

  • Az éves költségvetés tervezési munkáit befolyásolták.

  • Elítélte a kormánypolitikával ellentétes akciók kezdeményezését.

  • A min. elnökségi sajtóosztály tevékenységét felügyelte.

  • Erősen propagálta a kormánypolitikát.

  • A főispánokkal közvetlen kapcsolatot tartott.

  • Személyi átcsoportosításokat eszközölhetett, munkaidejükkel szabadon rendelkezett.

  • Fegyelmi jogköre a tisztviselőkre, segédhivatali alkalmazottakra terjedt ki.

  • Az új alkalmaztatásokban döntési jogosultság illette meg.

▪ Kolozsvárról – Szegedre ▪ Pozsonyból - Pécsre

Gazdasági igazgatás

1889-tól

●kereskedelmi minisztérium ▪ vasutak, hajózás, közutak, magasépítészet, kereskedelem, szabadalom ügyek, posta ▪ gazdasági kamarák – érdekképviselet ●földművelésügyi minisztérium ▪ állami erdők és erdőfelügyelet, bányaügyek, ló- és állattenyésztés, gazdasági szakoktatás, vízjog, vízszabályozások

1935-től kettéosztották a Kereskedelmi Minisztériumot

●iparügyi minisztérium ●kereskedelmi és közlekedésügyi minisztérium

8 általános és a szakigazgatás kialakulása a polgári modellben

-a központi igazgatási szervekkel párhuzamosan épültek ki az önkormányzatok és az állami szervek

-a központosítás térhódításához a közigazgatás összefogásának (centralizáció) és a szakpartikularizmus elvi összeütközése vezetett

-általánosan a különböző típusú igazgatásra szakosodott szerveket az általános közigazgatási hivatalokba olvasztották be, vagy azoknak rendelték alá (decentralizáció)

-az egyes feladatokra többfokozatú hivatali rendszerekben működő osztályokat hoztak létre (dekoncentráció)

Belügyi igazgatás

-a Belügyminisztérium hatáskörébe az általános igazgatás felügyelete tartozott, ennek a középszervei a törvényhatóságok, alsó fokú szervei pedig a községek voltak

-a rendészeti szakigazgatás „államosítása” 1881-ben történt meg a fővárosi rendőrség és a csendőrség felállításával

-a rendőrség közvetlenül a Belügyminisztérium hatásköre alá tartozott

-az Országos Szociális Felügyelőség szintén a Belügyminisztérium szerve volt- megszervezték a még nem teljeskörű társadalombiztosítást, közjóléti szervezeteket hoztak létre, ONCSA (Országos Nép-és Családvédelmi Alap) megalapítása

-közegészségügy kialakulása (1876): a szolgálat alsó szerve a község- meghatározott egészségügyi feladatokat látott el+ az egészségügyi személyzet választásának jogával bírt

-elsőfokú egészségügyi hatósági feladatokat a szolgabíró végezte a járási orvossal közreműködve, másodfokon a törvényhatóság első képviselője a tiszti főorvossal, harmadfokon pedig a belügyminiszter volt az illetékes. Munkájukat mindhárom fokozaton véleményező testületek, az egészségügyi bizottságok segítették (pl. Országos Közegészségügyi Tanács a belügyminiszter mellett).

-1877-ig a gyámügyi feladatok ellátását a helyi közigazgatási és bírói fórumok végezték, ezután került át a gyámhatóság a közigazgatási feladatok közé

Pénzügyi igazgatás

-a pénzügyi igazgatás háromfokú rendszere a neoabszolutizmus alatt alakult ki

-a megyékben kialakított pénzügyigazgatóságok voltak a középfokú szervek, ők igazgatták az egyenes adókat.

-az alsófokú szervek az adóhivatalok: az egyenes adók és illetékek kivetése, beszedése és beszolgáltatása volt a feladatuk. Állami gyűjtőpénztárként is működtek, majd később jogot szereztek a köztartozások végrehajtási úton való elszámolására.

-egyfajta dekoncentrált szervként hozták létre a pénzügyőrséget a pénzügyi karhatalmi és nyomozati cselekmények ellátására, akik a területileg illetékes pénzügyi igazgatóságnak voltak alárendelve

-a földadó-nyilvántartás állami szervezete is a pénzügyminisztérium alá tartozott

-1924-ben lett létesítve a Magyar Nemzeti Bank, ami innentől a bankjegyek kizárólagos kibocsátásának jogát birtokolta. Az állam lehetőség szerint a banknál biztosította pénzforgalmát, s a bankot volt köteles megbízni az állam számlájára történő arany- és devizaműveletek végrehajtásával.

-1931-től az Országos Hitelügyi Tanács volt a hitelügyi kérdések szakszerve

-1924-től az összes állami és vármegyei készpénzbevételek és kiadások kezelését a postatakarékpénztár látta el.

Oktatásügyi igazgatás

-már az abszolutizmus idején kiemelt figyelmet kapott az oktatásügy

-az 1868-as és 1908-as törvények általános tankötelezettséget, a népoktatást ingyenességét, és iskolakényszert állapítottak meg, még büntetőkényszert is kilátásba helyeztek

-szabályozták az iskolafenntartási jogot, amit a községek, a hitfelekezetek, társulatok és az állam is gyakorolhatott

-az első fokú hatóság állami iskoláknál a főispán által jóváhagyott gondnokság, községi és felekezeti iskoláknál az iskolaszék volt

-közbenső hatóságként a közigazgatási bizottság, a tanfelügyelő, illetve a tankerületi főigazgató szerepelt.

-1883-ban 12 tankerületre lett felosztva az ország (1918-ban ez 13-ra módosult). Ezek élén a tankerületi igazgató állt, akit vallás- és közoktatásügyi miniszter felterjesztésére az uralkodó nevezett ki. Ő másodfokú szervként irányította és felügyelte a tankerületi állami középiskolákat, a felekezeti iskolákban pedig az állami főfelügyeletet látta el. Az egyes tankerületeken belül tanfelügyelők voltak.

-a két világháború között különös figyelmet fordítottak a külföldi magyar intézmények (Collegium Hungaricum) kiépítésére. Ezekben az intézetekben a külföldi tanulmányok megkönnyítésére ösztöndíjasokat helyeztek el. Intézetek létre-hozására Bécsben, Berlinben, Rómában és Zürichben szereztek ingatlanokat. A törvény-hozás az ösztöndíjak odaítélésére Ösztöndíj Tanács felállítását is elrendelte.

-új egyetem lett az 1920-ban felállított Közgazdaságtudományi Kar, majd 1934-ben a Műegyetemmel egyesítve a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. Szegeden kapott elhelyezést az egykori kolozsvári, Pécsett pedig az egykori Magyar állam- és jogtörténet pozsonyi egyetem. A pécsi tudományegyetem (evangélikus) Teológiai Kara Sopronba került.

-a tanügyi közigazgatást 1934-ben szervezték újra. A középiskolai igazgatás változatlanul a tankerületi főigazgatók hatósága és felügyelete alatt folyt, de a tankerületek beosztása változott. Az alsóbb iskolák felügyelete a tanfelügyelők hatósága alatt maradt, akik, valamint az alsóbb iskolák is alá voltak rendelve a tankerületi főigazgatónak.

Gazdasági igazgatás

-a XIX. század végén hoztak létre jelentősebb változásokat a gazdaság egészét érintő központi igazgatási szervezetrendszerben.

-a közmunka és a közlekedésügyi minisztériumot kereskedelmi minisztériummá, a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumot pedig földművelésügyi minisztériummá szervezték át.

-a kereskedelmi minisztérium alá tartoztak a vasutak, a hajózás, a közutak, a magas-építészet, a kereskedelem, a szabadalom ügyek, a posta és a postatakarék és a statisztika

-a földművelésügyi minisztérium alá pedig az összes gazdasági ügyek, az állami erdők és erdőfelügyelet, a bányaügyek, a ló- és állattenyésztés, a gazdasági szakoktatás, a vízjog és a vízszabályozások tartoztak

Was this document helpful?

II. Félév MÁJT

Course: Állam és jogelmélet (KAT1B14)

14 Documents
Students shared 14 documents in this course
Was this document helpful?
Magyar állam- és jogtörténet II.
MÁJT II.
2. Tétel
A jogállam fogalom fejlődése - A dualizmus rendszere
A dualista rendszer:
Alapja:
oPragmatica Sanctio (1723):
Kétoldalú szerződés: osztrák – magyar
Magyarország önállósága a Birodalmon belül
Deák emelte sarkalatos tv-ek közé
o1848. évi III. törvénycikk:
Parlamentnek felelős kormányzat -> de! nem szuverén parlamenti függetlenség
Alkotmányos monarchia -> de! uralkodói túlsúly
Rögzítette az uralkodó jogait.
Hatalom megosztása:
oVégrehajtó hatalom:
Parlamentnek felelős kormányzat
Miniszterelnököt az uralkodó jelöli ki
Uralkodó -> miniszteri ellenjegyzés
oTörvényhozó hatalom:
kétkamarás országgyűlés (felső- és alsóház) -> népképviselet
oIgazságszolgáltatás:
Bírói függetlenség, bírói hatalom (1869. évi IV. tc.)
Közös ügyek (1867. évi XII. tc.)
oPénzügy
oKülügy
oHadügy
oPragmatica Sanctio alapján
Uralkodó:
oCsak a Szent Koronával megkoronázott uralkodó gyakorolhatja királyi jogköreit (pl. törvények
szentesítése)
o Az uralkodó a közvetítő személy a két szuverén állam között (Ausztria – Magyarország)
A végrehajtó szervek ellenőrzését a két állam törvényhozásai 60-60 fős delegációja végezte -> közös
ügyek
Dualizmus:
oSajátos jogi konstrukció
oA két állam független akaratán és nem korlátozásán nyugszik
oReálunió -> közös uralkodó, közös ügyek
A jogállam fogalom fejlődése:
Eredete:
oNémetország - Poroszország -> a porosz rendőrállammal szemben (Kant)
Jogállamiság kezdetleges koncepciója:
oPolgárság beleszólása az államügyekbe
oMagántulajdon sérthetetlensége
oTörvényes reformokkal való kormányzás
oJogi szuverenitás -> abszolutizmus korlátozása
oMinden embernek joga van a szabadsághoz -> minden ember egyenlő -> pozitív jog biztosítja
oNépszuverenitás
oAz állam közügy -> célja az emberek jólétének biztosítása
Jogállamiság:
oA törvényhozás a szabadon választott parlament kezébe kerül
oA politikai liberalizmus kívánalmainak összessége
oAz uralkodó alárendelése pozitív jognak
oA döntés az uralkodót is köti, nem áll a törvények felett
oAz állami tevékenység joghoz kötése
} uralkodói előjogok, országgyűlésekkel együtt gyakorolta